Egyik nap Edit néni azzal fogadta az osztályt, hogy vendég érkezik hozzánk. Nagy izgalommal vártuk a meglepetést. Hamarosan megérkezett Enikő néni Véda nevű kutyájával.
Véda közepes termetű, puha, selymes szőrű, világos színű kutyus. Nagyon kellemes érzés végigsimogatni a bundáját. Barna, csillogó szemeivel okosan nézett ránk. Terápiás jószág, még kutyaiskolába is járt, ahol megtanult néhány vezényszót. Érdekes módon mindegyikre hallgat, pedig biztos nem könnyű megtanítani ezeket egyik házi kedvencnek sem. Én például biztos nem lennék rá képes. Enikő néni szavára nagyon hallgatott. Leült a lábához, pacsit adott kézre, lábra, magasra ugrott. Minden feladatnál látszott a gazda és kutya közötti szeretet.
Mi is sokat játszottunk vele. Nekünk is adott pacsit, leült, lefeküdt, amikor a megfelelő vezényszót meghallotta. Később néhányan egymás mellé feküdtünk egy szőnyegen, Enikő néni pedig virslidarabokat tett a hátunkra, lábunkra. Védának meg kellett keresnie, közben masszírozott bennünket. Kipróbáltuk vele a kukucs játékot is. Terpeszállásba álltunk, hátulról átbújt a lábunk alatt, leült elénk, és várta a jutalomfalatot. Ennek a kis négylábúnak a virsli a mindene, nagyon szereti.
Sajnos hamar eltelt az idő. Dorka még megitatta a kimerült állatot, aztán nagyon szomorkodva, de el kellett búcsúznunk Védától és gazdájától. Enikő néni megígérte, hogy máskor is elhozza a kutyust hozzánk. Ilyen jó vendéggel még nem találkoztam. Bárcsak minden fogalmazásóra ilyen lenne!
Horváth Ákos és Volonics Vajk
4.c osztályos tanulók
